Bejárta: Anna, Marci, Gábor és én - első közös OKT túránk!
Kitört végre a tavasz és ezzel együtt megjött a jó idő is, így újra elkezdett bizsereghni a talpam. Ebben a hónapban még nem is túráztunk családdal együtt, ezért úgy gondoltam, hogy a hónap utolsó napján jó alkalom lenne egy közös kirándulásra, amikor is egy nagyon közeli OKT szakaszt járhatunk be együtt.
A tervezett, alig több mint 14 km teljesíthetőnek tűnt Annánák is, bár természetesen a lelkesedése most sem volt a csúcson.
Érdekes módon a szakasz első részén nagyon hiányosak voltak a jelzések, úgy tűnt, hogy éppen karbantartás/festés előtt állt ez a rész. Az Oroszlán-sziklánál nem csak fényképezgetni álltunk meg, hanem megcsodáltuk egy idősebb pár elekrtomos bringáit is. Mivel a GPS igen közel ládát jelzett, ezért úgy gondoltuk, nem lehet kihagyni ezt a könnyű találatot. GCKL1 -t mégsem volt egyszerű begyűjteni, ugyanis a kék jelzésről a 100 m-t szinte végig emelkedve, sziklákon mászva kellett megtenni. Mégis megérte: gyönyörű kiklátás várt ránk fent.
Az Árpád-kilátónál kisebb pihenőt tartottunk, miután megtaláltuk GCKIL-t is: megettük a szendvicseket, megnéztük a montisokat, majd haladtunk tovább. Közben Marci elmesélte, milyen nagy hatással volt rá Gogol Köpönyege, amiről az elmúlt napokban tanultak. A rövid mű- és társadalmi elemzés végén vettük észre, hogy újra visszatértünk a focipályához... Ez a szakasz így tutira megvolt háromszor is :)
A Hármashatár-hegyen elég nehezen találtuk meg a pecsétet. Egy jó kis kitérőt kellett tenni ahhoz, hogy a nagyon elegáns Udvarház étteremben végre igazoló bélyegzőt kaphassunk. Bár készséges volt a személyzet, amikor előadtuk óhajunkat, de furcsán érteztem magam a sok öltönyös/kiskosztumös ballagókat ünneplő vendég között.
Az út többi részét jókedvűen tettük meg, bár Anna már nagyon szeretett volna egy fagyit vagy jégkrémet. Sajnos ezt a kívánságát az utolsó előtti pecsételő helyen, a Virágos-nyereg büfében sem teljesíthettük. Viszont kellemesen elbeszélgettünk a tulajdonos nénivel kólázás és sörözés közben, és irigykedtünk rá egy kicsit, hogy milyen szép helyen lakik.
Túránk utolsó fél órájában már összeszaladtak az esőfelhők és megdördült az ég is, amitől Anna nagyon megijedt. Nem tehettünk mást, minthogy futásnak eredtünk jól megalapozva ezzel a másnapi izomlázat. Szerencsénkre mire kiértünk az erdőből már el is vonult a zivatar és az utolsó pecsét után már azon törtük a fejünket, hogy hogyan fogunk visszatalálni a Hűvösvölgyben hagyott autónkhoz.
OKT-s pecsétek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése