2011. augusztus 17., szerda

Töbrök között - Aggtelektől Bódvaszilasig

OKT 24/b szakasz teljesítése 2011. augusztus 11-én



Ekészült végre a videó is, ami ezen az oldalon elérhető.

Találatok: GCSch1 és GCfDrk

Szövegelés hamarosan...

Családi Kéktúra a Balaton-felvidéken

2011.08.03-06
Teljesített OKT szakaszok: 5-ös és 6-os túra Tapolcától - Nagyvázsonyig

Hosszabb kihagyás után végre újra útnak indultunk a kék jelzések mentén, és nem is akárhogy: négy naposra és négy fősre tervezett túránk újdonságnak számított. Lázas készülődés előzte meg az augusztus 3-i indulást: a sok csomag miatt beszereztünk egy remek, több napos túrákra is használható hátizsákot...

(A szövegelés befejezése hamarosan várható. Ugyanígy folyamatban van még a bőséges videó anyag feldolgozása, addig egy kis ízelítő:)

2011. június 2., csütörtök

13-as túra: Hűvösvölgy - Piliscsaba

2011.05.29

Erről a túráról nem is szeretnék sokat írni, így is elég nehezen fogtam hozzá a szöveges részhez.
Álljon itt képes beszámolónak túra filmünk, amit egy kis Samsung kamerával készítettünk, mint első próbálkozást.


Számomra a legnagyobb élmény az volt, hogy lehetőség adódott egy mozgó geoláda megtalálására. A GCKEKL ládának éppen az a célja, hogy a kesserek végig vigyék a Kéktúra útvonalán, csak éppen az aktuális helyzete mindig változik. Szerencsénk volt, mivel nekünk sikerült jó időben jó helyen lenni, így a találat után tovább is vittük magunkkal. Az eseményről készítettünk egy kis videót, ha van kedvetek nézzétek meg a Youtube-on.

Persze a nyárra már készülnek a tervek. Szeretnénk kipróbálni végre a több napos túrázást is, így augusztus elején a Balaton-felvidéket célozzuk meg, hogy a családal együtt bejárjuk az 5. és a 6. túrát. Ez a vidék szintén az egyik nagy kedvencünk és szinte még elevenen él bennünk az az élmény, amikor két éve bringával voltunk itt. De ez most egy kicsit más lesz - gondolom.



OKT füzetke:

2011. május 14., szombat

14-es túra: Hűvösvölgy - Rozália téglagyár (Bécsi út)

2011. április 30
Bejárta: Anna, Marci, Gábor és én - első közös OKT túránk!
Kitört végre a tavasz és ezzel együtt megjött a jó idő is, így újra elkezdett bizsereghni a talpam. Ebben a hónapban még nem is túráztunk családdal együtt, ezért úgy gondoltam, hogy a hónap utolsó napján jó alkalom lenne egy közös kirándulásra, amikor is egy nagyon közeli OKT szakaszt járhatunk be együtt.

A tervezett, alig több mint 14 km teljesíthetőnek tűnt Annánák is, bár természetesen a lelkesedése most sem volt a csúcson.
Érdekes módon a szakasz első részén nagyon hiányosak voltak a jelzések, úgy tűnt, hogy éppen karbantartás/festés előtt állt ez a rész. Az Oroszlán-sziklánál nem csak fényképezgetni álltunk meg, hanem megcsodáltuk egy idősebb pár elekrtomos bringáit is. Mivel a GPS igen közel ládát jelzett, ezért úgy gondoltuk, nem lehet kihagyni ezt a könnyű találatot. GCKL1 -t mégsem volt egyszerű begyűjteni, ugyanis a kék jelzésről a 100 m-t szinte végig emelkedve, sziklákon mászva kellett megtenni. Mégis megérte: gyönyörű kiklátás várt ránk fent.

Az Árpád-kilátónál kisebb pihenőt tartottunk, miután megtaláltuk GCKIL-t is: megettük a szendvicseket, megnéztük a montisokat, majd haladtunk tovább. Közben Marci elmesélte, milyen nagy hatással volt rá Gogol Köpönyege, amiről az elmúlt napokban tanultak. A rövid mű- és társadalmi elemzés végén vettük észre, hogy újra visszatértünk a focipályához... Ez a szakasz így tutira megvolt háromszor is :)

A Hármashatár-hegyen elég nehezen találtuk meg a pecsétet. Egy jó kis kitérőt kellett tenni ahhoz, hogy a nagyon elegáns Udvarház étteremben végre igazoló bélyegzőt kaphassunk. Bár készséges volt a személyzet, amikor előadtuk óhajunkat, de furcsán érteztem magam a sok öltönyös/kiskosztumös ballagókat ünneplő vendég között.

Az út többi részét jókedvűen tettük meg, bár Anna már nagyon szeretett volna egy fagyit vagy jégkrémet. Sajnos ezt a kívánságát az utolsó előtti pecsételő helyen, a Virágos-nyereg büfében sem teljesíthettük. Viszont kellemesen elbeszélgettünk a tulajdonos nénivel kólázás és sörözés közben, és irigykedtünk rá egy kicsit, hogy milyen szép helyen lakik.

Túránk utolsó fél órájában már összeszaladtak az esőfelhők és megdördült az ég is, amitől Anna nagyon megijedt. Nem tehettünk mást, minthogy futásnak eredtünk jól megalapozva ezzel a másnapi izomlázat. Szerencsénkre mire kiértünk az erdőből már el is vonult a zivatar és az utolsó pecsét után már azon törtük a fejünket, hogy hogyan fogunk visszatalálni a Hűvösvölgyben hagyott autónkhoz.







OKT-s pecsétek:

2011. május 5., csütörtök

24/a számú túra: Aggtelek - Putnok

Történt: 2011.03.15-én
Résztvevők: Gábor & én

A Mátrában töltött hosszú hétvége és a három napos családi kirándulgatás után még szívesen bevállaltunk volna egy komolyabb túrát, így a Nemzeti Ünnepre tervbe vettük egy újabb szakasz teljesítését.
Nem volt nehéz a döntés, amikor kiválasztottuk a 24/a szakaszt, hiszen ez a táj állt legközelebb hozzánk: innen származtunk el mindketten és már régóta hívogattak a az ismerős erdők és rétek.

A túrát megelőzően igen szerencsésen alakult az idő, a verőfényes napsütés már igazi tavaszt idézett. Viszont a tavasz ravasz, így nem meglepő módon a túra előtti napon volt azért egy kiadós eső. Emiatt a reggel kissé ködösen szürkén indult és a sár a továbbiakban is jelentős ellenfél maradt számunkra.

Az indulást nekünk is az aggteleki Tourinform iroda nyitva tartásához kellett igazítani, hogy megkapjuk az első pecsétet. Reggel 8 körül még nagyon csendes volt minden az irodánál, úgy látszott, még sehol senki. Így átmentünk a barlang bejáratához, ahol ismerős nyújtotta át az OKT-s bélyegzőt a jegypénztárnál: Zitával egy gimnáziumba egy évfolyamra jártunk :) Rövid beszélgetés után útnak is indultunk, hiszen életünk eddigi leghosszabb túrája állt még előttünk.

Gyorsan beizzítottam a GPS-t, hogy trackeljük a túrát és könnyebben követhessük a kék jelzést. Olvastam több fórumon is, hogy az egyik szakaszon nagyon hiányosak a jelzések - gondoltam ez nekünk nem jelenthet problémát ilyen technikai felszereltség mellett. Miután a GPS feléledt, észre vettem, hogy valami nem okés vele, olyan furcsa volt a kijelzőn megjelenő kép: eltűntek a térképek! Pedig előző nap, amikor a geoládákat áttöltöttem rá még minden rendben volt.
A jól ismert egyenes, aszfalton megtett szakasz után már nagyon vártuk, hogy végre beérjünk az erdőbe, pedig az első akadály már itt várt ránk: sajnos azokon a helyeken, ahol az erdőgazdasági munkák és kifejezetten a szállítás a turistaútvonallal egy helyen futott igen nehéz volt előrehaladni. Mély árkokat vágtak a teherautók, amit megtöltött a víz és folyton-folyvást a még járható ösvényt kellett keresnünk. Nem csoda, hogy jó hasznát vettük most a túrabotoknak.

A szlovák határhoz érve egy szép kis emlékoszlopot találtunk, itt készültek az első képek: Ökoturizmus határok nélkül - hirdeti a felirat magyar és szlovák nyelven. Talán ez lehet a környék egyik kilábalási lehetősége.

Utunk tovább vezetett a Trizs feletti erdőkben, ahol a kék jelzést viszonylag jól tudtuk követni. Már 10 óra is elmúlt mire oszlani kezdett a pára, hol van a beígért napsütés - kérdezgettem.


Amikor a Zádorfalvára bevezető úthoz elértünk már újra ismerős volt a táj: jól esett egy kicsit megszabadulni a bakancsokra ragadt felesleges sártól. Végre megérkeztünk a második pecsételő helyhez, az OKT-s fórum szerint a kocsmában van a bélyegző. Kissé tartottam tőle, hiszen a település populációja előttünk ismert volt. Mégis azt kell mondanom: kellemesen csalódtunk. Tiszta és rendezett volt a kis helyiség, az asztalon virágok, a  kedves pultos nénivel megbeszéltük a napi problémákat: helyi iskola, önkormányzat miközben elköltöttük a tízórainkat.

A Gömörszőlősig tartó útszakasz legizgalmasabb része már egészen a falu közelében található. Itt ugyanis eltűnnek a jelzések, vagy ahol vannak, ott nem igazán jelentenek segítséget. Így mit volt mit tenni - GPS-es térkép hiányában - toronyiránt vettük az utat, amit egy vadászlesről szétnézve terveztünk meg. Nagy szerencsénkre a temető felett értük el a falut, így megúszva a dagonyát viszonylag emberi kinézettel értünk be a csodálatos házak közé.  (Később láttuk csak meg, hogy a kék jelzés egy viszonylag mély és vizenyős völgyben vezetett volna.). Az OKT-s bélyegzőt a falumúzeum kerítésén találtuk meg, ami  nagyon jól  ki is volt táblázva. A házak között ballagva  felelevenítettük az ide kötődő élményeinket: közös biciklitúra, falunap a gyerekekkel.


Kelemért viszonylag hamar elértük, ekkor már a nap is kisütött, egy dolog okozott kis kellemetlenséget: az út mentén szinte mindenhol leégetett réteket láttunk és éreztük a füstjét. Sajnos ...
Szomorú tapasztalat szintén, hogy a Tompa Mihály emlékház kapuján található pecsétről hiányzik a gumi, így nem kis kitérővel szerezhető meg az igazolás a falu másik végén, a Mohos fogadóban. Itt viszont kedvesen fogadtak minket, kaptunk kávét és üdítőt is.

Az elindulás viszonylag már nehezebb volt az utolsó pihenőhelyről: még mindig előttünk állt 11 km, de már éreztük a lábunkban az eddig megtett utat. A falut elhagyó kék jelzés nem volt egyértelmű, így mi inkább az aszfaltos úton haladtunk egy ideig.


Már egészen közel értünk a mohos-tavakhoz, amikor is megláttunk egy bácsit az erdő közepén egy kis elektromos közlekedő eszközön üldögélni. Nekünk úgy tűnt, hogy elakadt a sárban, kérdeztük ezért, hogy miben segíthetünk és hogy honnan jött ezzel a szerkentyűvel. Ő kissé zavart volt, és azt mondta semmi  gond, csak éppen lemerültek az akkumulátorok,  arra vár csak, hogy feltöltődjenek. És amúgy is csak innen, Putnokról jött. Ez nagyon furcsa válasz volt, de mivel elhárított minden segítséget a kisöreg, így nem háborgattuk tovább. Elhagyva az eset színhelyét még hosszan beszélgettünk róla, hogy  hogyan segíthetnénk rajta, és Gábor úgy döntött, hogy inkább értesíti a rendőröket, hátha valaki keresi majd ezt az embert. Ilyen izgalmak után nem csoda, hogy elfelejtkeztünk az egyetlen útba eső és előre kiszemelt geoládáról (GCMOHO), ami így sajnos  most kimaradt. Már Putnokhoz közel járva viszont jó szívvel láttuk, hogy elindult a mentőakció, Rendőrség feliratú Niva száguldott el mellettünk az úton. Reméltük, hogy emberünk mégiscsak otthon tölti az éjszakát.

A putnoki cigánytelepről nem tudok szépeket írni, így inkább témát váltok és megörökítem, hogy Gábor jóvoltából láttam viszont az erdészeti fogatudvart, ahol még a gépesítés előtti időkben a  kocsikat és lovakat tartották.

A vasútállomáson már várt apukám, hogy hazafuvarozzon minket. Jól is esett a túra végére érni: a megtett 34,6 km az eddigi leghosszabb túránk volt:


Igazoló pecsétek:








2011. április 3., vasárnap

2011.03.19 Első bejegyzés

Az Országos Kéktúra első két szakaszának teljesítése után úgy döntöttem, hogy egy ilyen jelentős vállalkozás megérdemel annyit, hogy megörökítsük magunknak az élményeket. A teljes út végigjárása úgy is több évet vesz majd igénybe, jól lesz később visszaemlékezni az élményekre.

Hogy miért éppen a blogot választottam? Nem is tudom, hiszen ilyet még sohasem csináltam, igazából nem is tudom, hogyan kell szerkeszteni. Ez természetesen nem lehet akadály, majd belejövök, remélem :)

Tehát vágjunk is bele...

Az előkészületek (2011. február)
Bemelegítésnek kikölcsönöztük a helyi könyvtárból a klasszikusnak számító "Másfélmillió lépés Magyarországon" című filmet, hogy gondolatban is felkészülhessünk a nagy útra. Hiába is próbáltuk megvásárolni a sorozatot tartalmazó három DVD-t, sajnos még az internetes megrendelésünk azóta is függőben maradt.
Gábor rövidesen beszerezte a az igazoló füzeteket a Bajcsy-Zsilinszky úton, és már alig bírtunk magunkkal, hogy elindulhassunk az elsőnek kiszemelt útra:

12. számú túra: Dorog - Piliscsaba vá.
2011.02.27.





Piliscsabára autóval érkeztünk,  majd innen azon frissiben elvonatozunk Dorogra, az indulási ponthoz. Már reggel jól látszott, hogy kellemes időnk lesz, így tele izgalmakkal és várakozással  nekivágtunk a távnak. Dorogon már tavaly megkerestünk néhány geoládát, így nem volt ismeretlen a városi rész.

A tervezett 18,6km-t szerettük volna dinamikusan megtenni, ezzel is felmérve az erőnlétünket és kicsit már készülni a mátrai GC TT-re. Hamar kijutottunk a városból, és a Kesztölc felé az akácoson át vezető úton éppen csak egy fotó erejéig álltunk meg: 



A települést elhagyva a túra egyik legszebb részéhez értünk, ahol is a sziklák alatt baktattunk hosszan. Felettünk siklóernyősök repkedtek, alattunk pedig gyönyörű kilátás nyílt az Öreg-hegyi szőlőkre. Mire Klastrompusztára értünk, meg is éheztünk egy kicsit és jól esett megpihenni.





Ketten a Kéken





Az oszlopon lévő hagyományos OKT bélyegzővel igazoltuk az itteni áthaladást, majd a kolostor romjainak megtekintése után levadásztuk az éppen útba eső GCKLPU-t.

Az út egy nagy dagonyában folytatódott, így inkább az erdő szélén, egy kissé bozótos helyen mentünk tovább az úttalpárhuzamosan.

Piliscsév előtt előbb sikerül magunkat bevenni egy patakmederbe, ami ráadásul még akáccal is be volt nőve rendesen, innen igyekeztünk gyorsan kikeveredni.

A rendezett kis település tetszett nekünk, élveztük a szép napsütést és úgy belemelegedtünk a beszélgetésbe, hogy a falu közepén a kék jelzésről véletlenül letértünk, és egy rövid ideig a piroson meneteltünk.




A Piliscsaba felé vezető út érdekesen löszös-homokos volt, jó hasznát vettük a túrabotoknak: még a kissé emelkedős részen is jól tudtuk tartani a tempót.

Mindent összevetve: a tervezett távot kissé túllépve, a 19,9 km-t is sikerült szintidőn belül teljesíteni 4 óra 53 perc alatt. 

Track a Google Térképen



OKT 12. túra nagyobb térképen való megjelenítése

Igazolás az OKT-s füzetben: