2012. március 16.
Útvonal: Bódvaszilas - Rakacaszend
Túrázók: Anya, Apa, Marci, Anna, Gábor és én
Most nézem, hogy az idei tervekben nem is említettem a Cserehátot, pedig már tél közepe óta megegyeztem a szüleimmel hogy legközelebbi kéktúránkra őket is magunkkal visszük. Mivel Karácsony óta halogattuk a hazautazást, így az első hosszú hétvége jó alkalomnak tűnt egy közös kirándulásra. Szerencsére az időjárás is kedvezően alakult, mivel március közepén hirtelen beköszöntött a tavasz Borsod megyébe is.
 |
| Bódvarákó |
A logisztikát két autóval oldottuk meg, emiatt a bódvaszilasi indulás kissé elhúzódott. Mivel csak egy 16 km-es szakaszt terveztünk, kényelmes tempóban is biztos volt a délutáni megérkezés Rakacaszendre. Az első pár km-t Bódvarákóig aszfaltos úton tettük meg, nem kis szélben. A pecsételés után hagytunk egy kis pihenőt a túratársaknak, mi pedig Gáborral ketten levadásztuk a közelben lévő geoládát. Kifelé tartva a faluból kérdezték is az útszélén álldogáló emberek, hogy merre tartunk, hiszen mentünk a vadon felé. Biztosan azt gondolták, hogy eltévedtünk, de megnyugtattuk őket, hogy csak egy
ládát keresünk :)
 |
| Pihenő ebédidőben, Tornabarakony |
A falut elhagyva végre egy gyönyörű erdős részre értünk, ahol hosszú emelekedő várt ránk. Leküzdve a dombot persze újra tízórai szünet következett videózással egybekötve. Innen felmehettünk volna a Martonyi kolostorromhoz, de tartalékoltunk inkább az erőnket és folytattuk az utat tovább. Hamarosan túratársak jöttek szembe, szintén kéktúrázók, akik elismeréssel adóztak Annának, egy ilyen fiatal, ámde igen lelkes kis vándornak. A tornabarakonyi megérkezés elég nehezen jött el (a szüleimen ezt láttam), így ebédszünettel bővítettük a pihenő hosszát a pecsételés előtt, de nem feledkeztünk meg a kulacsok újratöltéséről sem. Igazi finom forrásvizet tudtunk venni az útmenti közkifolyóból. Már csak egy órás út állt előttünk, de még mindig nagyon szépen sütött a nap, amíg baktattunk a település határában lévő hosszan elterülő szántóföldek mellett. Az útszakasz közepe táján utolért bennünket az a két másik kéktúrázó, akik velünk egy irányban teljesítették ezt a szakaszt. Azért nagyon megörültünk, mire megláttuk a völgyben Rakacaszendet. Mivel a
TTT honlap OKT fórumán azt olvastam, hogy a falu határában két vérebre kell számítani, ezért felkészültünk a legrosszabbra, de szerencsére nem történt semmi komoly: a kutyák csak mondták a magukét, de mi nem törődtünk velük. Pecsételés után mind a hatan bezsúfolódtunk a Toyotába és mentünk vissza a másik autóért a kiindulópontra.
Nagyon büszke vagyok a szüleimre, mert becsülettel végig csinálták velünk a túra mind a 18 km-t! :)
